Immáron tizenhatodik alkalommal, megrendezett sepsiszentgyörgyi városnapokra a "Stella" is a sokszínű rendezvénysorozat meghívott részvevője volt.
Megnyitóként, április 22.-én vasárnap este 6 órakor a Krisztus Király Római Katolikus Templomban került sor Kodály Zoltán emlékére megrendezett nagyszabású ünnepi nyitóhangversenyre.
A zsúfolásig megtelt templomban részletek csendültek fel a Székelyfonó-ból, a Háry János –ból és az est fénye zenetörténetünk nagyszabású darabja a Psalmus Hungaricus előadása volt. Kodály jelentős vokális kompozícióját 1923-ban egy nevezetes hangversenyen, Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évfordulóján mutatták be először, Bartók Táncszvitje és Dohnányi Ünnepi nyitánya társaságában. Kodály, ebben a megzenésített költészetben találta meg egyéniségének, - a nép és nemzet nevelésének, - legmegfelelőbb kifejezési formáját.
Psalmus Hungaricus-szal Kodály életének egyik válságos időszakában került fel zeneszerzői pályája zenitjére. A magyar közönség értetlen, sőt ellenséges fogadtatása, meghurcoltatása az 1919-es Tanácsköztársaság zenei direktóriumában betöltött szerepe miatt – mindez elérhetetlen távolságra látszott sodorni Kodályt nagy céljától, a nép felemelésétől a romlatlan mű- (és nép-) zenéhez. Életének e zsoltárba illő mélypontján a mélységből kiáltott föl a 16. századi magyar próféta, Kecskeméti Vég Mihály soraival: „Megszabadulást tőled várok!”
Psalmus Hungaricus, zenetörténetünk egyik legsajátabb darabja, amelyben a tragikus sorsszerűség, az egymást marás magyar átka és az értelmiség (írástudók) felelőssége sűrűsödik remekművé, egy, a magyar zenetörténet barokk-klasszikus korszakából teljesen hiányzó, s később is mostoha sorsú műfajában, az oratóriumban.
Psalmus Hungaricus, a meglehetősen nagy elő-adóapparátus, elsősorban a kórus jelenléte ellenére rendkívül személyes hangú, monologizáló mű. A próféta barokkosan izgatott stílusban perlekedik ellenségeivel és önmagával (tenorszóló), s végül a feltétel nélküli hit vezeti el az igazság látomásához. A „Magyar Zsoltár” megrendítő hatása {III-512.} drámai értelemben a kiválasztott ember erőtlen magánya és istentől merített erejének konfliktusából ered, amihez a kórus a görög drámák mintájára együtt érző, de csak szemlélődő kommentárjai járulnak.
Másnap, április 23.-án hétfő este 7 órakor a Belvárosi Református Templomban ünnepi hangversennyel jubilált a 35 éves „Vox Humana”
Közreműködtek: Baráz József vezényletével a Stella Kamarakórus, Könzey Kinga vezényletével a ProMusica Kamarakórus, és Szilágyi Zsolt vezényletével a Vox Humana Kamarakórus. 
Sikeres grandiózus hangversenyünk után természetesen sor került a megérdemelt lazító szórakozásra is.
"….Ki lesz a limbo-király?
Aki legmélyebbre hanyattdőlve áthalad,
Úgy, hogy a léc a helyén marad.
Könnyen lebillen a limbo-léc, - limbo-limbo-limbo-láz.
Húzd be a hasad, mert hozzáérsz. - limbo-limbo-limbo-láz.
Reped a csőnaci, semmi gáz, - limbo-limbo-limbo-láz.
Majd felruház a Rock and roll áruház. - limbo-limbo-limbo-láz…." 
Kellemes emlékekkel gazdagodva április 24.-én hétfő kora reggel útnak indultunk hazafelé.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.