A Mastersingers USA a budapesti kórustalálkozóról eképpen emlékezik a világhálón (fordítás: Arany Zsófia)  

Szombat, 2007. június 30.

Koncert Budapesten a Stella Kamarakórussal

Közép-európai turnénk első koncertje szombat este, június 30-án volt, mely egyben egy közös koncert is volt a Stella 30 tagú vegyes Kamarakórussal. Az első fellépés a városligeti Jáki Templomban volt tervezve, egy óriási parkban Budapest közepén. De pár nappal előtte döbbentünk rá, hogy azon az esten egy nagy kültéri rock koncertet is tartanak (kb. 200 000 embernek) ugyanabban az időpontban. Vendéglátóink (és mi is) úgy éreztük, nem lenne bölcs dolog, ha itt tartanánk meg a koncertet, ezért megszervezték, hogy a Babér utcai Szent Mihály plébánia templomban énekeljünk, ami vendéglátóink szerint az egyik legjobb akusztikával rendelkező templom Budapesten.

A Stella Kamarakórus nagy hírnévnek örvend, mind egyházi és mind világi repertoárjával, világot látott kórus, (turnéztak az Egyesült Államokban is). Karnagyuk, Baráz József kedvesen és humorral fogadott bennünket. Mivel nem beszél angolul, (mi meg magyarul), Kevin Moss, a magyar nyelvben is járatos nyelvtanárunk és kórustagunk volt a kapocs mi, és a tehetséges, melegszívű, játékos de törékeny öregúr között.

Gyönyörűen énekelték a változatos zenei darabokat. Természetesen, amit soha nem fogunk elfelejteni az az „Old Man River”. Angol kiejtésük nagyszerű volt és a vezénylés (Baráz karmester által) egyértelműen a legemlékezetesebb, amit mi valaha hallottunk, kivétel talán a klasszikus  Paul Robeson.

Volt egy igen megható pillanat, amit érdemes megjegyeznünk. Közvetlen az „Old Man River” előtt énekeltek egy Kodály Zoltán művet, az "Esti dal"-t, mely egy népdal gyűjtemény része. Mi, akik az első sorokban ültünk, megdöbbenve láttuk, hogy egy fiatal hölgy a szopránból éneklés közben könnyeivel küszködik. Vajon, valami személyes tragédia érhette?...- vagy talán ez a zene hatására történhetett? Mi is mindannyian meghatódtunk, és a mű befejezése után Bruce még egy zsebkendőt is odacsempészett neki a taps alatt, amit ő hálásan elfogadott.

Aztán megtudtuk, hogy valójában a dal szövege az, ami olyan mélyen érintette meg a hölgyet. Ez egy bujdosó szegénylegény szomorú imája volt, aki hajlékért könyörgött Istenhez. Igazából Kevin volt az egyetlen, aki értette a szavakat, és azt mondta, hogy őt is megríkatta a dal. Hála a hangmérnökünknek, Bill Domb-nak és feleségének, Ellen-nek, hogy az „Esti Dal” hanganyaga, és vendéglátóink által angolra fordított szövege honlapunkon is fellelhető.

A Stella sokoldalúsága zenéjük változatosságában nyilvánul meg. Képzeljétek csak el meglepődöttségünket, amikor utolsó darabjukként Baráz karmester kijött egy "a-one-and-a-two-and-a"-vel majd elkezdték a „My blue heaven” dzsesszes verzióját, és együtt mozogtak az ütemre.

A koncert ránk eső része le lett rövidítve egy picit. Az egyházi repertoárral kezdtünk, melynek az első két tételét: Kerle „Missa Regina Coelis”-t valamint az „O Vos Omnes-t” adtuk elő. Ezután következett Franz Biebl duplakórusra irt „Pater Noster” című műve. A közönség nagy tetszéssel fogadta ezeket a műveket, - gyakran ritmikus tapsviharral-, ami az európai közönség különleges lelkesedését jelzi. Ebben úgy tűnt idegenvezetőnk, http://members.aon.at/ariha/index.html Uschi Riha és fia, Marco is kivették részüket, akik talán a legnagyobb rajongóink voltak az egész európai turnénk alatt.

Uschi ismeretsége a vezetőnkkel, Bruce Mcinnes-szel az Amherst College Glee Club turnéira nyúlik vissza, amikor néhányan közülünk még gyerekként ismerhették meg Marco-t. Uschi a Mastersingerst a 1996-os, illetve 2000-es turnékra is elkísérte, és most nagy öröm volt számára, hogy velünk lehetett újra.

A közönség lelkesedése csak még erőteljesebbe vált a spirituálékkal, főleg „Roberta Lee” és "Didn't My Lord Deliver Daniel" tetszett a közönségnek a legjobban.  Örömünkre szolgált felfedezni, hogy a két repertoárban volt egy közös darab: Anton Bruckner's "Locus Iste", amit a koncert végén a Stellával közösen énekeltünk el, nagy sikerrel. Végezetül, az első koncertet a 8-ból (a 9 nap alatt) sikernek könyvelhettük el.

A közös koncert után elbuszoztunk egy közelben lévő kultúrházba, mely a Stella próbáinak is helyet ad. Itt volt a bájos-kedves vendéglátóink által szervezett svédasztalos fogadás: egy hosszú megterített asztalon változatos hideg-meleg magyaros ételekkel, ami mindannyiunknak nagyon ízlett.

Az étkezés után a két kórus spontán együtt énekelt (megjegyezendő: azok az emberek, akik vajmi keveset tudnak egymás nyelvéről). Sajnos a fogadás alatt a vendéglátóink a külső helységben voltak, míg mi a nagy teremben étkeztünk. Talán a nyelvi akadályok azok, melyek nem tették lehetővé, hogy velünk legyenek?!...De ahol zene van, ott nincs nyelvi gát, így a falatozás után, bejöttek, és elénekelték nekünk a  "Deep River"-t és még néhány dalt. Azután mi is csatlakoztunk hozzájuk egy dal eléneklésében, -címe „Dana-Dana”-, amely az egyetlen magyar dal repertoárunkban. Elénekeltük a „Ride the Chariot” -t, ami a Mastersingers alapéneke. Megdöbbentő módon ismerték ezt a dalt (ugyanabban a hangnemben) és velünk énekeltek. Mindezek után dal dalt követett mindaddig, míg sajnos el nem kellett búcsúznunk. Rendkívül megható volt, ahogy mindannyian kijöttek nekünk integetni, majd buszunk elindult. Ez számunkra egy olyan élmény volt, ami túllépve minden nyelvi és kulturális akadályt, csodálatossá és felejthetetlenné tette turnénkat.

Feszültnek és fáradtnak érzed Magad? 

Akkor, kattints az alábbi Esti dal linkre és felejtsd el egy kis időre a külvilágot, hagyd magad a Stella lágy hanghullámain elringatni.